Az Indiai Kulturális Központ őszi-téli évadját a púnai Kaveri Sageder táncos-koreográfus nyitja meg Venu-Katha című kathak előadásával szeptember 17-én 18 órakor. Kaveri jelenleg Bécsben él és tanít. Mestere Smt. Shama Bhate, a Nad Roop nevű kathak intézet vezetője. Kaliforniában a kathak, a jazz illetve a világzene kapcsolatával foglalkozott, ebből szerzett fokozatot. Lehetőséget kapott arra, hogy táncoljon Madhuri Dixit mellett Sanjay Leela Bhansali Devdas című filmjében, a híres Birju Maharaj vezérlete alatt.
Kaveri rendszeresen vesz részt fesztiválokon, illetve szólóelőadásai mellett közreműködik különböző fúziós előadásokon is. Nemcsak előadóművész, hanem oktató és koreográfus, rendszeresen tart rövidebb-hosszabb workshopokat az érdeklődőknek.
Kaveri magával hozza zenészeit is, Gerhard Rosnert (tabla) és Rina Chandrat (bánszurí), így élőzene teszi még különlegesebbé a műsort. A zenekíséret nem pusztán kiegészítés, hanem szerves része az előadásnak, párbeszéd a táncos és a hangszerek között, melyben a dinamikus és ritmikus tánc a lágy dallammal folytat párbeszédet.
Mi is az a kathak?
A kathak India klasszikus táncainak egyike, Észak-Indiából eredeztethető. Az elnevezés az észak-indiai nomád énekesek nevéből származik, amely „mesemondót” jelent. Mai formájában az udvari táncok szórakoztató jellegét őrizte meg leginkább (gondoljunk csak a bollywoodi filmek jeleneteire), de nyomokban őrzi a szakrális templomi tánc elemeit is. Hatással volt rá a bhakti mozgalom: ezek a darabok Krisna vrindávani életét, gyermekkorának eseményeit és Rádhával való szerelmét mutatták be. A 16. sz-tól kezdve mogul hatásra a perzsa tánc mozgásformáját is magába olvasztotta.
A kathá szó szanszkrit eredetű, és „mesét”, „történetet” jelent. A -ka képzős alak több mindent jelenthet: „aki mesél, történetmondó”, de jelentheti azt is, hogy „történettel kapcsolatos, meséhez köthető”.
A kathak három fő iskolája (gharana), amelyhez a mai táncosok tartoznak: a dzsajpuri, a lakhnaúi és a benáreszi vonal.
Miután a tánc bekerült a királyi udvarokba, veszített szakrális, elbeszélő jellegéből és a hangsúly a ritmusra, szórakoztatásra tevődött át, alakítva ezzel a tánc jellegét. India és az indiai filmek szerelmesei biztosan találkoztak már a következő kifejezéssel: taváif (angol átírásban tawaif). Mára a szó pejoratív jelleget kapott és pusztán prostituáltat jelent, ám a mughal Indiában sokkal többről volt szó: a japán gésákhoz hasonlóan ezek a hölgyek nagyon művelt, intelligens, sok mindenhez értő és a nemesi réteget kiszolgáló kurtizánok voltak. Versírást, irodalmat, művészetet, zenét, táncot tanultak és ők voltak az etalon, ha etikettről volt szó. Sokan küldték hozzájuk gyermekeiket, hogy illemtant tanuljanak. Őhozzájuk is kötődik a kathak, a királyi udvari társaságot szórakoztatták e tánccal. A brit uralom alatt száműzték e stílust, de a függetlenség után, amikor ismét megnőtt az érdeklődés Indiában a klasszikus műfajok iránt, felélesztették a hagyományt és ma a kathak India egyik legnépszerűbb műfajává vált.
Sokféle stílussal keveredett és sokféle elemet magába olvasztott a tánc (klasszikus indiai táncok, néptáncok, udvari tánc), de az egyik legérdekesebb a flamencoval való összefonódása. Szembeszökő a hasonlóság a két tánc között; ennek oka, hogy mindkettőt ugyanazok a stílusbeli hatások érték, ám két külön útvonalon. Az Indiából elvándorló cigányok egy része az akkori Perzsián keresztül érkezett el Andalúziáig és vitte magával az eredeti indiai formát, amit aztán alakított az út közben ért hatások sorozata; míg a kathakot szintén ugyanaz a perzsa hatás érte el akkor, amikor a mogulok Indiába érkeztek. Így aztán, bár más-más körülmények között éltek tovább, mindkettő ugyanannak a folyamatnak emlékét őrzi: az indiai alapokon nyugvó, perzsa táncból vett elemeket magába olvasztó, de két külön stílussá alakuló műfajét.
A kathakot férfiak és nők is táncolják, hindusztáni klasszikus zenei kísérettel. Legjellegzetesebb elemei a ritmikus és folyamatosan gyorsuló lábtechnika illetve a gyors, virtuóz forgások és karmozdulatok. Bizonyos iskolák az abhinaya (gesztusok, arcjáték, mimika, színjáték) jellegű darabokra is hangsúlyt helyeznek, de a kathak mégis inkább tiszta tánc jellegéről ismert.perzsa táncból vett elemeket magába olvasztó, de két külön stílussá alakuló műfajét.
Helyszín: Indiai Kulturális Központ (1025 Budapest, Búzavirág utca 14.)
