Indiai Kulturális Központ

Az Indiai Kulturális Központ létrejöttének célja, hogy erősítse az India és Magyarország közötti kulturális kapcsolatot olyan elődök nyomán haladva mint Kőrösi Csoma Sándor, Rabindranath Tagore vagy Baktay Ervin. Elérhetőségünk: cultural.centre@indianembassy.hu vagy cultur@indianembassy.hu

Friss topikok

Állandó oldalak

A 100 éves indiai film!

2014.01.16. 17:22 Indiai Kulturális Központ

Raja_Harischandra.jpgAz indiai film 2013. május 3-án ünnepelte 100 éves születésnapját. 1913-ban ezen a napon mutatták be Dadasaheb Phalke filmjét, a Raja Harishchandrát a Coronation Cinematograph nevű moziban, Mumbaiban. A korábbi, jórészt angolok által készített filmek után ez volt az első indiai film, melyet helyi rendező készített indiai témából (a film a Mahábháratából merítette ötletét). A mozit már ekkor nagy tömegek látogatták, mert az alacsony jegyárak miatt ez mindenki számára elérhető szórakozási forma volt, és az indiai filmkészítők szívesen építették be az indiai kultúra elemeit műveikbe.

Alam_ara.jpgA hangosfilm megjelenése az indiai kultúra sokszínűségét tette hangsúlyosabbá. Az első hangosfilm, az 1931 márciusában bemutatott Alam Ara hindi nyelven szólt a közönséghez, ám néhány hónapon belül már bengáli és tamil nyelven is nézhetett beszélő mozit a közönség. Hamarosan más nyelveken is készültek filmek, és ma már több mint 20 nyelven folyik filmgyártás Indiában. A hangosfilm azonnali siker lett a szubkontinensen és megalapozta a filmkészítés azon formáját, mely a mai napig uralkodó Indiában: a zenés filmét. Az Alam Ara még csak 7 dalt tartalmazott, de a két hónappal később bemutatott Shirin Farhad már 18-at, és az egy évvel későbbi Indra Sabha közel 70-et. Bár maga a film is különösen hosszú volt (3 és fél óra) és a dalok a mai dalbetéteknél jóval rövidebbek, számuk így is rendkívül magas, a mai napig ez a film tartalmazza a világon a legtöbb dalbetétet. Ettől kezdve a dalok kötelező részévé váltak az indiai hangosfilmeknek, és bár e tekintetben a kortárs film erősen változik, ma is ez az indiai filmek legfőbb egyedi vonása, melyről az egész világon ismertek.

Nautanki_Scene_AajaNachle8 (1).jpgAz indiai film sok szállal kötődik az indiai kulturális hagyományokhoz. A mozgókép megjelenése előtt különböző drámai hagyományok léteztek Indiában az egyes nyelveken, melyek közös jellemzője volt, hogy eltértek az Európában és Amerikában a XIX. században népszerű realista színházi tradíciótól. A nem hindi nyelvű drámai formák közül a filmre a legnagyobb hatást a bombayi fárszí színház gyakorolta, mely a vidékibb jellegű, maráthí nyelvű tamásához hasonlóan inkább dalok, vicces jelenetek és látványos táncok gyűjteménye volt, mint összefüggő történet. A komolyabb témákat is megjelenítő maráthí nátjaszangít vagy a bengáli játrá ugyanígy zenés drámai előadói formák voltak. A hindi nyelvű drámai hagyományok (mint a nautankí, a rádzsasztháni khjál, a Madhja Pradésből származó manycs vagy a gudzsaráti bahvái) mindegyikében szintén fontos szerepet játszott a zene és a tánc, és az előadások gyakran egy összefüggő történet elmesélése helyett több kisebb jelenetből álltak.

Klasszikus_tancelemek_Madhuri-Dixit-Dedh_Ishqiya.jpgÍgy természetesnek tűnt, hogy az indiai hangosfilm megjelenésekor egy sajátos történetmesélési forma vált általánossá, melyben a prózai részek közé természetes módon illeszkedtek a zenei és a táncos betétek. A nyugati közhiedelemmel ellentétben ezért ezekből a filmekből elhagyhatatlanok a zenés-táncos betétek, hiszen szerves részét képezik a történetmesélésnek. Néha csak a szereplők érzelmi változásait mutatják be, de sokszor a cselekmény is ezek révén gördül tovább. A zenés-táncos színpadi darabokhoz hasonlóan a filmek történetmesélése sokáig meglehetősen laza volt, még a kilencvenes évek filmjei kapcsán is úgy érzik az európai nézők, hogy helyenként hiányoznak az egyes események közötti logikai kapcsolatok, de a hetvenes évek nagy darabjai közül jó pár szinte váratlanul bekövetkező csodák sorozatának tűnik. A mai filmkészítők – a nyugati nézők igényeit szem előtt tartva – már több figyelmet szentelnek a valószerűségnek, azonban az indiai filmekben a még ma is fontosabb a szereplők érzelmi változása, mint a szigorú történetvezetés.

Nautanki_Scene_AajaNachle8 (2).jpgAz indiai film számos szállal kötődik a klasszikus művészetekhez, a színházon kívül a zenéhez és a tánchoz. Bár a klasszikus zenére jellemző rága rendszer inkább csak a 70-es évekig volt használatos a filmzene-szerzésben, hangzásvilága mégis máig alapvető befolyással van a filmzenékre, mivel számos populáris zenei műfaj – mint a vallásos énekek, egyes népzenék vagy esküvői dalok – hasonló hangzásokra épülnek. A nyugati néző számára azonban nemcsak emiatt tűnik egyedinek az indiai filmek zenéje, hanem a helyi hangszerek használata miatt is. A 30-as években, a hangosfilm megjelenése után elsősorban az észak-indiai klasszikus zenében használatos hangszereket (szitárt, tablát, harmóniumot, szarodot, hegedűt) alkalmazták a filmzenéknél, és csak az 50-es évektől terjedtek el a nyugati hangszerek és nyugati hangzásvilágú dallamok. A mai filmekben a zenei stílusok keverése a divat (minél több féle hangzású dal van egy filmben, annál jobb), de a hagyományos dallamok még mindig gyakran megjelennek, például családi vagy vallásos ünnepeket, rituálékat ábrázoló jelenetekben. Ezek nemcsak a hindu valláshoz kötődő rituálék lehetnek, hanem többféle valláshoz vagy különböző régiók szokásaihoz is kötődhetnek – a nyugati nézők számára ezek kimeríthetetlen sokasága jelenti az indiai filmek egyik legnagyobb vonzerejét.

Klasszikus_tanc_Madhuri_Dixit_Devdas.jpgAz indiai filmekre szintén nagy hatást gyakoroltak a klasszikus táncok, melyek legtöbbje a nyugati balettel ellentétben narratív művészet. A táncok gyakran konkrét (általában nagyon jól ismert, vallásos tartalmú) történeteket mesélnek el, és bennük minden testtartásnak, mozdulatnak vagy kéztartásnak meghatározott jelentése van. Bár ezek a táncok vagy táncdrámák csak nagyon ritkán fordulnak elő eredeti formájukban a populáris filmekben, a gesztusok, mozdulatok, a mimika elemei gyakran fellelhetőek a mai koreográfiákban is. Történelmi eposzokban, kosztümös filmekben sokszor teljes táncjelenetek imitálják a klasszikus táncokat, de modern táncjelenteknél is felfedezhetünk például jellegzetes kézmozdulatokat vagy azok modernizált verzióit. Hasonlóan népszerűek az egyes tájegységekre jellemzőek populáris táncok, mint például a pandzsábi bhangra, vagy az utóbbi években divattá vált, arab eredetű hastánc.

Az indiai film napjainkban rendkívül gyorsan változik és nagyon sok nyugati hatást épít be, azonban az indiai kultúra elemei minden korszakban jelen voltak benne és mai napig e sokszínű filmgyártás legnagyobb vonzerejét jelentik.

Vajdovich Györgyi

100 éves az indiai film! Ünnepeljen velünk 2014. február 7-16. között a Puskin moziban és az Indiai Kulturális Központban! Az Indiai Kulturális Központ az indiai filmgyártás századik évfordulója alkalmából 2014. február 7-16. között Indiai Filmfesztivált rendez a Puskin moziban (február 7-12.) és az Indiai Kulturális Központban (február 13-16.). A tíz napos Fesztivál alatt nem csupán hindí, de Magyarországon eddig még nem vetített telugu, maráthí, malajálam filmeket is vetítünk. Hiszen jelenleg is, az évente közel ezer indiai filmnek csupán az egyötöde a hindí nyelvű, ún. „bollywoodi” film. A műsorban megtalálhatók igazi nagy klasszikusok, mint pl. a Sholey, az utóbbi évek legnagyobb bevételét termelő vígjáték (3 Idiots), thriller (Kahaani) vagy a legújabb nemzetközi sikerfilm (The Lunchbox).

További információk!

1512486_674140412608902_445664758_n.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: bollywood filmfesztivál indiai film filmvetítés

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaikulturaliskozpont.blog.hu/api/trackback/id/tr745761505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.