Az India Fesztivált március 6-án Sharmila Sharma kathak táncművész nyitja majd meg az Átrium Film-Színházban. Hogy miért éppen rá, és a kathakra esett a választásunk, erről olvashattok most.
Sharmila Sharma dzsajpuri művészcsaládban született. Édesapja népzenész és néptáncos, édesanyja kathak táncos. 3 évesen lépett először színpadra, ez egyben élete első versenye is volt. Rögtön megnyerte a hallgatóság szívét, első díjat kapott.
Kezdetben édesanyjától tanult észak-indiai néptáncokat és kathakot, majd beiratkozott a Kathak Kendra nevű intézménybe Újdelhiben. Itt énekelni és tablázni is tanult.
Többféle stílusirányzattal megismerkedett: a dzsajpuri stílusban Pandit Rajendra Kumar Gangani volt a mestere, míg a lakhnaúi stílust a híres Pandit Birju Maharajtól tanulta. 14 évesen már hivatásos táncos volt, azóta folyamatosan lép föl hazai és nemzetközi fesztiválokon.
1993 óta él Párizsban, ahol táncot tanít és workshopokat tart, mellette pedig járja a világot előadásaival. Sharmila Sharma a folyamatos keresés és fejlődés híve, saját szavaival: „Szeretek új képeket festeni és új szobrokat alkotni táncommal a térben.” Vérbeli táncos, élete értelmének és életre szóló társának tartja hivatását.
A kathak
A kathak India klasszikus táncainak egyike, Észak-Indiából eredeztethető. Az elnevezés az észak-indiai nomád énekesek nevéből származik, amely „mesemondót” jelent. Mai formájában az udvari táncok szórakoztató jellegét őrizte meg leginkább (gondoljunk csak a bollywoodi filmek jeleneteire), de nyomokban őrzi a szakrális templomi tánc elemeit is. Hatással volt rá a bhakti mozgalom: ezek a darabok Krisna vrindávani életét, gyermekkorának eseményeit és Rádhával való szerelmét mutatták be. A 16. századtól kezdve mogul hatásra a perzsa tánc mozgásformáját is magába olvasztotta.
A kathá szó szanszkrit eredetű, és „mesét”, „történetet” jelent. A -ka képzős alak több mindent jelenthet: „aki mesél, történetmondó”, de jelentheti azt is, hogy „történettel kapcsolatos, meséhez köthető”.
A kathak három fő iskolája (gharana), amelyhez a mai táncosok tartoznak: a dzsajpuri, a lakhnaúi és a benáreszi vonal.
Miután a tánc bekerült a királyi udvarokba, veszített szakrális, elbeszélő jellegéből és a hangsúly a ritmusra, szórakoztatásra tevődött át, alakítva ezzel a tánc jellegét. India és az indiai filmek szerelmesei biztosan találkoztak már a következő kifejezéssel: tavájaf (angol átírásban tawaif). Mára a szó pejoratív jelleget kapott és pusztán prostituáltat jelent, ám a mughal Indiában sokkal többről volt szó: a japán gésákhoz hasonlóan ezek a hölgyek nagyon művelt, intelligens, sok mindenhez értő és a nemesi réteget kiszolgáló kurtizánok voltak. Versírást, irodalmat, művészetet, zenét, táncot tanultak és ők voltak az etalon, ha etikettről volt szó. Sokan küldték hozzájuk gyermekeiket, hogy illemtant tanuljanak. Őhozzájuk is kötődik a kathak, a királyi udvari társaságot szórakoztatták e tánccal. A brit uralom alatt száműzték e stílust, de a függetlenség után, amikor ismét megnőtt az érdeklődés Indiában a klasszikus műfajok iránt, felélesztették a hagyományt és ma a kathak India egyik legnépszerűbb műfajává vált.
Sokféle stílussal keveredett és sokféle elemet magába olvasztott a tánc (klasszikus indiai táncok, néptáncok, udvari tánc), de az egyik legérdekesebb a flamencoval való összefonódása. Szembeszökő a hasonlóság a két tánc között; ennek oka, hogy mindkettőt ugyanazok a stílusbeli hatások érték, ám két külön útvonalon. Az Indiából elvándorló cigányok egy része az akkori Perzsián keresztül érkezett el Andalúziáig és vitte magával az eredeti indiai formát, amit aztán alakított az út közben ért hatások sorozata; míg a kathakot szintén ugyanaz a perzsa hatás érte el akkor, amikor a mogulok Indiába érkeztek. Így aztán, bár más-más körülmények között éltek tovább, mindkettő ugyanannak a folyamatnak emlékét őrzi: az indiai alapokon nyugvó, perzsa táncból vett elemeket magába olvasztó, de két külön stílussá alakuló műfajét.
A kathakot férfiak és nők is táncolják, hindusztáni klasszikus zenei kísérettel. Legjellegzetesebb elemei a ritmikus és folyamatosan gyorsuló lábtechnika illetve a gyors, virtuóz forgások és karmozdulatok. Bizonyos iskolák az abhinaya (gesztusok, arcjáték, mimika, színjáték) jellegű darabokra is hangsúlyt helyeznek, de a kathak mégis inkább tiszta tánc jellegéről ismert.
Végezetül illusztrációként álljon itt egy videó amiben flamenco-kathak fúziót láthatunk:
Berki Eszter
Kedvezményes belépőjegyek: filmvetítésekre, előadásokra 750 Ft. Napijegy két programra: 1000 Ft, 3 programra: 1500 Ft.
Jegyvásárlás: www.atriumfilmszinhaz.hu/jegyek
További információ: www.indianembassy.hu/fesztival vagy www.atriumfilmszinhaz.hu
Átrium Film-Színház, 1024 Budapest, Margit körút 55.
